Táplálékkiegészítés, tényleg szükséges, vagy csak egy lehúzás a sok közül?
Évezredeken keresztül nagyszerűen megvoltunk táplálékkiegészítés nélkül, most mégis elöntenek a különféle étrend-kiegészítők. Valóban szükségünk van ezekre, vagy csak egy újabb trükkel állunk szemben, a pénztárcánk kifosztása céljából.
Ha nagyon röviden akarok válaszolni, akkor igen, sajnos szükségesek. Persze nagyon nem mindegy, hogy milyen félére és minőségűre. De hogy jutottam erre a következtetésre? Nagyon egyszerűen, az alábbiakban röviden összefoglalom.
Nem vitatható, hogy a környezet amiben kifejlődtünk és nagyon sokáig éltünk, drámaian megváltozott az utóbbi évtizedekben. A szinte korlátlan olcsó energia, a technológiai vívmányok, a városok kialakulása, olyan kényelemmel szolgál, melynek révén rendkívül kevés energia elég az életben maradásunkhoz.
A mai átlagos városi ember, 2000 vagy kevesebb kalória fogyasztásával már elegendő energiához jut. A bökkenő az, hogy az embert nem ilyen életre tervezték. De ne is menjünk vissza nagyon messzire. A XIX. században a nők rengeteg fizikai munkát végeztek, amihez 2500-3500 kalóriát felhasználtak, a férfiak pedig ennek a mennyiségnek a dupláját is. Mindezek mellett, közel nem szenvedtek ilyen mennyiségben degeneratív betegségekben.
Történelmi szempontból manapság rendkívül keveset eszünk. A felhasznált energiához képest persze gyakran sokat, ezért is járványszerű az elhízás. A szervezetünk tehát kívül jól táplált, de belül valójában teljesen ki vagyunk éhezve. Ezt a jelenséget nevezzük egyébként minőségi éhezésnek.
Következő probléma, hogy legtöbb esetben rendkívül rosszul választjuk meg az elfogyasztott ételeinket. Nagyon kevés nyers gyümölcsöt, zöldséget, feldolgozatlan élelmiszert eszünk. Helyette az élelmiszer ipar által készített, katasztrofális minőségű termékeket veszünk magunkhoz. Ezek végletesen feldolgozottak, nélkülöznek szinte minden mikrotápanyagot. Ráadásul sokszor adalékanyagok tömkelegével kezeltek.
Együnk akkor hát több zöldséget és gyümölcsöt. Ez eddig szép és jó, de itt is van egy kis baj. A növények mikrotápanyag tartalma folyamatosan csökken. Ezt számos mérés (köztük magyar is) kimutatta. A földek folyamatos, és minél jobban fokozódó „kizsigerelése”, a nagyüzemi termelés egyeneságú következménye. A termőföldek egyszerűen kimerülnek az ásványi anyagok és nyomelemek tekintetében. A környezetszennyezés pedig még rátesz egy lapáttal erre.
Ahhoz, hogy csak akár az 1970-es éveknek megfelelő vitamin és mikroelem tartalma megközelítsük, ma ötször vagy akár tízszer több zöldséget kellene fogyasztanunk. Ez sajnos egyre inkább megnehezíti, a megfelelő mennyiségű mikrotápanyag bevitelünket.
Mindezeket figyelembe véve, egy „mai” zöldség vagy gyümölcs, még ha kevesebb mikrotápanyag tartalommal bír is, még mindig összehasonlíthatatlanul egészségesebb választás, mint ha valamilyen egyéb feldolgozott élelmiszeripari terméket fogyasztanánk. Együnk hát minél több alakalommal feldolgozatlan, növényi alapú táplálékokat.
Mikrotápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, rostok, esszenciális zsírsavak, polifenolok, flavonoidok és hosszan sorolhatnám milyen sokféle elemben szenvedünk hiányt. Mindezekre a szervezetünk megfelelő működése érdekében, napi szinten szükségünk lenne. Hiányukban sajnos veszélyeztetve vagyunk.
A környezetszennyezés, a modern életmóddal sokszor együtt járó stressz, a rossz szokások (cigaretta, alkohol, gyógyszerek, különféle stimuláló szerek), még inkább kimerítik vitamin, ásványi anyag és nyomelem készleteinket. Ilyen szintű igénybevétel esetén, a csak táplálkozásból való pótlása, szinte lehetetlen.
Azért van tehát szükség a táplálék kiegészítőkre, hogy a kialakult rendkívül nagy mértékű mikrotápanyag hiányt megszüntessük, vagy kialakulását megakadályozzuk a szervezetünkben. Ha így teszünk, a krónikus betegségek jó részét elkerülhetjük, vagy enyhíthetjük hatásukat. Persze kötelességem megjegyezni, hogy a helyes étkezés és mikrotápanyag pótlás, csak egy, noha alapvetően fontos része az egészséges életmód kialakításának.
Írta: Tompos Zsolt